Esztergomb

Múlt héten nem sikerült összehozni az Olvasás 7 hete leckéjét, ezért most bepótolom a lemaradást. 

Mi alapján értékelek egy könyvet?
A rám gyakorolt hatása alapján. Ritkán olvasok végig olyan könyvet, ami nem tetszik, vagy untat, ezért ritkán fordul elő olyan, hogy lepontozzak egy könyvet. Általában nem fontos szempont a könyv külalakja, de ha nagyon szép vagy nagyon ronda, az bizony befolyásolhatja az értékelést. A helyesírási hibák, elütések nagyon kijózanítóak, sokszor kirántanak a könyv hangulatából, ezért fél csillagot simán levonok, pedig igazából nem a mű hibája. Van erről a témáról egy topik a Molyon: Mi a csillagkódod?

Mi alapján választom ki a következő olvasmányom? 
Amióta Moly tag vagyok (több mint 2 éve), általában a moly társak ajánlásai alapján, de korábban is kértem a környezetemet, javasoljon könyvet. Ha 14-15 évvel ezelőtt nem találkoztam volna Zsolttal, akkor valószínűleg kimaradt volna Dirk Gently Holisztikus irodája és a Dűne is. A Galaxis útikalauzt Szabolcs adta kölcsön 10 éve, a Csernobilt Levente javaslatára olvastam, és egyiket sem bántam meg. A választást elvileg könnyítené mostanság, hogy részt veszek Lobo várólista csökkentő játékában, tehát az előre elhatározott listához kellene tartanom magam, de nagyon fegyelmezetlen vagyok, a tavaly decemberben kiválasztott 12 könyvből eddig ötöt olvastam csak el, egyszerűen néha szembe jönnek kihagyhatatlan könyvek.

Ha a kedvenc írómmal/íróimmal készíthetnék interjút, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)? 
Legszívesebben Karácsony Benővel beszélgetnék, de ez lehetetlen sajnos. Yann Martellel is szívesen meginnék egy teát, igazán kedves embernek tűnik. Egyszer kértem tőle egy képet, hogy a Wikipédiára feltehessem. Úgy véltem sokkal előnyösebbek azok a képek, amin rövidebb a haja, és ezt úgy emlékszem meg is írtam neki. Néhány hónappal később - amikor már el is felejtettem az egészet - írt, elnézést kért a késői válaszért, Ausztráliában volt egy irodalmi fesztiválon, és küldött egy képet, amit csak erre az alkalomra készített. Sosem jelent meg a Wikipédián, mert bár Yann visszaküldte az engedélyezésről szóló levelet, nem egészen abban a formában, ami kellett volna… Elég sokáig nyugodott a kép a levelesládám mélyén, úgyhogy most a Moly szerzői polcára felpakoltam. 


A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése 
A Molyt szívesen népszerűsítem, de mivel érdekelt is vagyok ebben, elég furán venné ki magát, ha a szolgáltatást dicsőíteném, ezért inkább a közösségről szólnék pár szót. A molyok kedvesek, jófejek, gyakran segítenek egymásnak. Történt például, hogy egyszer egy kórháznak könyveket gyűjtöttek, sokan ajánlottak fel könyveket és voltak akik vonattal hátizsákban vitték el a betegeknek az olvasnivalót.
Sok-sok kreatív tagunk van, a könyvjelzők az ő munkájukat dicsérik. 

Mostanság egyik kedvenc eseményem a Daruhajtogatás: így fejezzük ki együttérzésünket a japán néppel. A két nappal ezelőtti számláláskor már 1836 molyok által hajtogatott daru képezte az állományt! :) Tegnap én is hajtogattam kettőt, és biztosan fogok is még egy párat.

A molyok összetartanak és figyelnek egymásra, könyveket kölcsönöznek egymásnak, és közös programokon találkoznak: vendégül látják a többieket otthonukban, városukban (vagy tárlatvezetéssel munkahelyükön ;)). Vagy olyan klassz eseményeket szerveznek, mint az Olvasás 7 hete.

Az Olvasás 7 hete esemény 2. hetében járunk. Az első héten legalább 137 ember írt első könyv élményeiről.
Ezen a héten az alábbi kérdésekre keressük a választ: Könyvtár vagy könyvvásárlás? E-book vagy könyv? Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat? Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit?

A könyvtár intézményét remek dolognak tartom, annak ellenére, hogy nem sok könyvtárnak voltam tagja életemben, és jelenleg sem vagyok beiratkozva sehova. Egyelőre bőven van itthon olvasatlan könyv, mert amire nagyon fáj a fogam, azt előbb-utóbb -  azért lehetőleg akciósan - megveszem, de nagyon is jól el tudom képzelni, hogy egyszer beiratkozom egy kedves kisváros kedves kis könyvtárába. Már csak azért is, mert most láttam a (még nem annyira kedves de már elég kicsi) városi könyvtár honlapján, hogy hangos könyveket is lehet kölcsönözni. Amúgy azokat a könyveket, amiket megvettem, de nem olyan jók, hogy megtartsam őket, eladom vagy elcserélem.
Egyelőre nincs e-book olvasóm, ha úgy alakul az életem, hogy újra sok időt kell vonatoznom, biztosan lesz. És ha lesz, igyekszem majd azokat a könyveket, amik tényleg érdekelnek meg is venni, vagy legalább azokat, amiket olvasás után úgy ítélek meg, hogy nem cserélném el őket.
Bár nem volt kérdés, a hangos könyvekre is kitérek: szerintem nagyon vonzó lehetőség, hogy valamilyen szükséges, de kevés koncentrációt igénylő vagy monoton munka (pl. kertészkedés) közben az ember valami élvezetes dolgot is művelhet. Egyelőre nem sok hangos könyvet olvastam hallgattam, de azt gondolom, egyszer a hangos könyvek ideje is eljön, ahogy valószínűleg az e-book olvasóé is.
Sorozatokat nem gyűjtök, sosem jutott eszembe, pedig a G. család polcán nagyon jól mutat például a Betörő sorozat. Viszont - nem a sorozat volta miatt, hanem mert jó - egyszer szándékozom Terry Pratthchet még hiányzó korongvilág könyveit beszerezni.
A könyvek rendezgetése már / még folyamatban, az az elképzelésem, hogy egyszer az alábbi témánként, szerző szerint ABC sorrendben sorakoznak majd a polcokon a könyvek (és ha már képzelegni ér, elképzelem azt is, hogy a jövőben a könyvek taszítani fogják a port, vagy legalábbis egyik-másik képes lesz törölgetni):

    * irodalom (szép- és nem olyan szépirodalom együtt), ezen belül is külön a magyar és a külföldi szerzők
    * versek
    * szakkönyvek és “okos könyvek” (ismeretterjesztő könyvek, pszichológia, gazdaság, informatika stb.)
    * gyerekkönyvek, mesekönyvek
    * művészet és albumok,
    * útikönyvek,
    * nyelvkönyvek és szótárak.

Múlt héten sajnos nem nyertem meg a Krumlihéj pitét, no de sebaj sok remek könyv vár még kisorsolásra. Aki szeret könyvet nyerni, csatlakozzon!

Először is arról kell pár szót ejtenem, hogy miért ez a neki buzdulás, miért írok arról, hogyan olvasok. Andiamo megszervezte, és elkezdődött az Olvasás 7 hete című esemény, aminek lényege, hogy a résztvevők minden héten adott témában (de mindig könyvekhez és olvasáshoz való viszonyukról) írnak, és könyveket nyerhetnek. Nem késő csatlakozni, tudnivalók itt.

Elsőként arról fogok mesélni, hogyan kezdtem el olvasni, és kiknek, milyen szerepe volt benne. 
  
Csepelen laktunk, amikor olvasni tanultam. A konyhánk kicsi volt, a csempe feletti részen fekete apró virágmintás tapéta. Egyszer a római tál kizuhant az ablakból… A lényeg, hogy az a kis konyha fontos állomása volt a könyvekhez fűződő barátságomnak. Édesanyám főzött, én egy hokedlin ültem és felolvastam az olvasókönyvből. Ha elrontottam újra kellett kezdenem, és addig kellett olvasnom amíg nem ment hibátlanul (vagy amíg el nem készült a vacsora :). Talán szigorúnak tűnik, és talán akkoriban nem is élveztem nagyon, de azt hiszem ez a módszer sokat lendített az olvasási képességeimen, és ezzel segítette későbbi tanulmányaimat is. Kösz Anyu! Egyébként a verseket is a konyhában tanultuk (“széles vályú, kettős ága várja” - anya még le is rajzolta, csak így tudtam megjegyezni). 

Az általános iskola első 3 osztályában, Csepelen nemigen jártam könyvtárba, vagy legalábbis nem emlékszem. Negyedikes koromtól a P. úti általános iskola tanulója voltam, az ottani könyvtárra nagyon is emlékszem, és a könyvtáros Zsóka nénire is. Először a Bambit, és az Édes mostohát kölcsönöztem ki. Aztán Zsóka néni gondoskodott róla, hogy komolyabb könyveket is olvassak. Biztosan tudom, hogy az ő adta a kezembe a Keresztes hadjárat farmerban című könyvet.

Kiskoromban a szünidők jelentős részét Debrecenben töltöttem a nővéremmel a keresztszüleimnél (ha igazán pontosak akarunk lenni, a nővérem keresztszüleinél, de mindig úgy tekintettem rájuk, mintha engem is ők tartottak volna a keresztvíz alá, és talán nem muszáj már most, mindennek az elején hasogatni a szőrszálat). Szóval Debrecenben volt egy jó nagy családi ház, kerttel, kutyával, macskával, csirkékkel és galambokkal, hűvös pincével, de én legjobban a fülledt padlástérben szerettem időzni. Csendes hely volt, a tető ablakoknak köszönhetően világos, a faburkolattól pedig barátságos, és tele volt régi újságokkal. Az ott talált Áller Képes Családi Lapja számok nagy kedvenceim voltak, valójában inkább nézegettem őket, mint olvastam. Ha megtetszett valami, indigóval, lemásoltam. Volt, hogy az indigót véletlenül fordítva tettem be, és az újságot összefirkáltam… Már akkor is értékesnek számítottak ezek az 1924-1927-ig tartó időszakból származó újságok, felteszem a felnőttek nem voltak felhőtlenül boldogak, amikor meglátták a balul sikerült másolás eredményét.

Esténként Margó - a keresztanyánk - felolvasott nekünk, ezt nagyon szerettük. Eleinte meséket, később olyan könyveket is, mint Az ágasvári csata. Ezt annyira kedveltem, hogy egy nyáron önállóan is elolvastam. Szintén egy nyáron, szintén Debrecenben olvastam a Winnetout a padlástérben persze, és a nővérem ajánlására, akitől később számos könyvet kaptam ajándékba.

A szüleim is olvastak, illetve a mai napig is olvasnak. Emlékszem egyszer a Széchenyi fürdőben strandoltunk, édesanyám a Jó városunk, Párizst olvasta, és ahogy a nővéremmel elszaladtunk előtte, a vizes lábainkkal összespricceltük a könyvet, és anya ránk szólt, mert a könyvet kölcsönkapta azoktól a barátaitól, akikkel a mai napig is szoktak könyveket cserélgetni. Így lehetséges például, hogy anyukám már olvasta a Tetovált lányt, én meg nem…